Tartozom még egy sokkoló vallomással. Legalábbis másokat sokkolni szokott a tény, hogy a gyerekem apja 10 évvel fiatalabb nálam. Igen, én is soknak tartom ezt a korkülönbséget, ezért sem akartam belekezdeni a dologba, és ezért tartott szegénynek hosszú hetekbe, mire meghódított engem. Kint, Cipruson egyébként ez soha nem számított, soha senki nem bántott minket emiatt, sőt, a barátaink, a munkatársaink és a főnökeink örültek, hogy boldogok vagyunk együtt.
2013.06.06. Limassol, Ciprus. Itt és így kezdődött minden. Egy buli után valahogy elfogytak az emberek mellőlünk, és csak mi ketten vártuk meg a napfelkeltét.
Valami olyat kaptunk kint egymástól, amit más nem adhatott meg. Hiába ugráltak körülötte a kiscsajok és hiába álltak sorban a kegyeimért a ciprusi férfiak, nem érdekelt minket más.
Na itthon teljesen más a helyzet, főleg most, hogy lesz egy közös gyerekünk. Akit egyébként ugye nem terveztünk. Mi csak együtt akartunk járni, élvezni az életet és azt az örömöt, amit egymástól kaptunk odakint, a Szerelem szigetén. Itthon azonban minden megváltozott, valahogy véget ért az álomszerű boldogság közöttünk, ahogy azt sokan előre meg is jósolták. Még mindig vallom, hogy nem én változtam, hanem ő, de ebbe ne menjünk bele, a múlt az múlt, most pedig most van. A lényeg, hogy fájó szívvel, de szakítanom kellett, belátni, hogy a 10 év az tényleg 10 év, jobb, ha nem áltatjuk magunkat, máshogy látjuk a dolgokat és azt, hogy miről szól egy párkapcsolat. Erre eltelik néhány hónap, és kiderül, terhes vagyok. Tőle. Attól, akitől nem akartam gyereket, akit úgy könyveltem el, hogy életem legőrültebb és legboldogabb nyara volt, semmi több és akivel meg akartam szakítani minden kapcsolatot. Erre tessék... :)
A közös magyar és görög barátaink szerint ez a sorsunk, ez a bébi azért fogant meg, hogy adjon nekünk egy új esélyt. Én azért nem látom ilyen rózsaszínben a dolgokat, nem gondolom, hogy mostantól boldogan élünk, míg meg nem halunk, viszont egy szavam sem lehet, mert az apuka csodálatosan reagálta le ezt a terhességet, le a kalappal előtte. Nem így a barátai és a rokonai. (Tisztelet a kivételnek.) Tegnap este tudtam meg, hogy ők csak egy "vén" 30 éves nőt látnak bennem, aki kihasználta a szegény 20 éves kisfiút és még talán át is verte, hogy gyereket csináltasson magának, aztán pedig jól lehúzza őt. Az agyam eldobom néha az embereken. Mi jöhet még? Én vagyok a hülye, hogy próbálom mindenben és mindenkiben a jót keresni? Egy barátom szerint naiv vagyok, és az élet nem így működik, de szerintem meg pont olyan az élet, amilyenné mi tesszük.
Én ebben a tíz év korkülönbségben is megtalálom a jót. Szegény anyukámat három dologgal szoktam nyugtatni:
1. olyanok vagyunk az apukával, mint a sztárok, a sztárvilágban meg sem kottyan röpke 10 év
2. majd lesz, aki elkíséri bulizni a kamaszodó lányunkat
3. ha én meghalok, egy jó darabig még lesz egy szülője a lányunknak
Na gondolhatjátok, hogy megnyugtattam, főleg az utolsó érvemmel.
Nagyon sokan kérdeznek az apukáról, ezért egy picit írok még róla. Fiatal kora ellenére érettebben nem is viselkedhetne, nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen erős és stabil. Amikor elmondtam neki, hogy beigazolódott a gyanú és tényleg lesz egy közös gyerekünk, azzal kezdtem, hogy semmit nem várok tőle. Mondtam, hogy ha részt akar venni a dologban, akkor természetesen részt vehet, de ha más tervei vannak, azt is megértem. Tudom, hogy be akarta járni még a világot, hogy tanuljon és dolgozzon, hogy kiteljesedhessen a szakmájában. Biztosítottam, hogy én nem fogom ebben visszatartani, sőt, támogatni fogom, ahogy korábban is mindig támogattam őt mindenben. De neki esze ágában sincs távol lenni tőlem és a születendő gyermekünktől. Amiért nagyon hálás vagyok neki. És jobban szeretem, mint eddig valaha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése