3x5 érvem a szülés mellett

Mint megtudtam, a múltkori bejegyzésemmel már két ismerősöm kedvét is elvettem a szüléstől. Szeretném ezt rendbe hozni, mert egyáltalán nem ez volt a célom, pusztán leírtam azt, amit mások nemigen tesznek meg. Úgyhogy most lássuk, mi az, aminek tuti te is örülni fogsz, ha gyermeked lesz! :) Nyilván mások mást emelnének ki, nekem hirtelen ezek jutottak az eszembe. Csajok, hajrá!

Ezért jó terhesnek lenni (azon kívül, hogy tudod, hamarosan kisbabád lesz)

1. Az ember sugárzó szépséggé változik - legalábbis nekem mindenki ezt mondta. (Most biztos mindenki felszínesnek tart, hogy épp a külsőmmel kezdem a felsorolást, de na, nekem ez is fontos, bocsika.) Nyilván ilyenkor az embert a barátai és rokonai még szebbnek látják, amit viszont én is imádtam, az az, hogy a bőröm és a hajam tényleg sokkal szebb volt, mint egyébként. Persze amúgy sincs kevés hajam, de soha nem volt még olyan dús és ragyogó, mint a terhesség alatt.

Egy fotó a terhességem 5., illetve 9. hónapjából. Rengeteg hajam volt!

2. Az embert mindenhol előre engedik. Nem kell sorban állni a dokinál, sőt, sokszor még a pénztárnál sem. Mindig kinyitja valaki az ajtót előtted, és mindig lesz egy olyan néni az utcán, aki rád mosolyog és megkérdezi, hogy hogy vagy. Kis cukik. :)

3. Vannak vicces szituk. Kedvencem az volt, amikor szembe jött egy idegen srác, rám nézett, mosolygott, köszönt, már-már elkezdett volna flörtölni, de aztán lepillantott a hasamra, és egy "nah, ennek már mindegy" tekintettel lemondóan elfordította a fejét. A terhesség vége pedig azért vicces, mert az ember a nagy hasától már nem fér oda sehová. Egy ágyban megfordulás, egy ablakon kihajolás, egy fogmosás közbeni mosdókagyló fölé hajolás vagy egy cipőfelvétel is akrobatamutatványnak minősül ilyenkor. Legalább nem kell cirkuszba menni, elszórakoztatod ilyenkor saját magad.

4. Bűntudat nélkül lehet enni. Soha nem néztem, mit eszek és mikor, bár szerencsére nagy zabálási rohamok egyszer sem törtek rám. Talán ennek is köszönhető, hogy mindössze 8 kilót híztam a terhesség alatt. Na meg rengeteg mozogtam. Nem sport volt ez, az első hónapokban a kemény munka mozgatott meg, az utolsókban pedig a rengeteg séta. Egy percig sem bírtam megülni a seggemen, még a szülés előtti napon is pörögtem ezerrel, csak a nap végére fáradtam el.

5. Brutális, ahogy ficánkol a hasadban a baba. Néha persze rúgott akkorákat, hogy kiesett a szemem, de egyébként imádtam ezeket a perceket, isteni érzés! Nyilván tudja az ember, hogy van odabent valaki, de amikor mozognak ezek a csöppségek, tudatosítják az emberben, hogy bizony tényleg léteznek és hamarosan készen állnak a nagy találkozásra.

Az az érzés hiányzik a legjobban, ahogy feküdtem, figyeltem a picurka mozgását és próbáltam kitalálni, épp hol a feje, hol a keze, a lába. :)

Ezért jó szülni (azon kívül, hogy tudod, hamarosan tényleg kisbabád lesz)

1. Rájössz, hogy te vagy a világ legnagyobb csodája. A női test igenis a legtökéletesebb alkotás, ami létezik és a szülés bár természetes folyamat, mégis varázslatos dolog az összes fájdalmával együtt.

2. Rájössz, hogy mindent kibírsz. A vajúdás után nincs az a fájdalom, amitől tartanék. Gondolom, aki eljutott a természetes szülés végéig, még inkább így gondolja. Na persze a császármetszés sem volt kutya, és sajnos tényleg 6 hétig tart, mire az ember igazán felépül belőle. De abszolút kibírható, ahogy innentől kezdve már azt hiszem, minden egyéb fájdalom az életben.

3. Rájössz, hogy a kórház vicces hely is tud lenni. Ha túl vagy a szülés okozta sokkon, és műtéti heggel a hasadon képesnek tartod magad a nevetésre, akkor igazán vidám napok várnak rád. A szobatársaimmal rengeteget nevettünk, ami nagyon sokat segített a fájdalmak és a kórházi légkör elviselésében.

Kórházi idill a picurral

4. Rájössz, hogy a te rokonaid és barátaid a legszuperebbek. Ezúton is köszönöm mindenkinek a sok látogatást, a kedves szavakat és nem utolsósorban a folyamatosan érkező finom falatokat, amik egyaránt megszépítették a bent töltött napjaimat.

5. Rájössz, hogy egy új élet vár rád. A változás pedig jó dolog, mert megzavarja az állóvizet. A szülés és az anyává válás kétségkívül a legnagyobb változás, ami egy nő életében megtörténhet. Én kíváncsian várom, belőlem mit fog még kihozni.

Ezért jó, ha már végre ott a kisbabád

1. Van valaki, aki mindig tökéletesnek lát. Nem számít, hogy zsíros a hajad, vagy karikás a szemed, vagy hogy egész nap a kinyúlt pizsamádban vagy, mert nem volt időd átöltözni. Lesz valaki, akinek mindig, minden körülményben te leszel a legeslegszebb és legeslegjobb az egész világon.

2. Van valaki, akit mindig tökéletesnek látsz. Nem számít, hogy hányszor hányja le a felsőd evés után, hogy hányszor fossa le a kezed peluscsere közben vagy hogy ébren tart egész éjszaka, mert épp fáj valamije vagy csak szimplán unatkozik. Lesz valaki, aki bármikor, bármit megtehet veled, soha nem fogsz tudni haragudni rá.

3. Hmm, az az isteni babaillat. Ha van egy kisbabád, bármikor szippanthatsz belőle, sőt, a világ legszebb mosolyában is minden egyes nap gyönyörködhetsz! Megfizetetlen élmény mindkettő. :)

Ilyen elégedett, vidám feje van kajcsi után

4. Új barátságokat kötsz. Az anyává válással egy új közösség tagja is leszel. Még soha nem maradtam egyedül egy problémámmal sem. Amióta ezt a blogot vezetem, számtalan jobbnál jobb tanácsot kapok rokonoktól, barátoktól, de volt iskolatársaktól, kollégáktól és ismerősöktől is, akik már keresztülmentek azon az úton, amit én még csak most taposok. Köszönöm nekik ezúttal is! :)

5. Ha valaminek, akkor a gyereknek van értelme. Fog-e számítani idővel, hogy hány cikket írtam? Vagy hogy hány oldalt szerkesztettem? Netán az, hogy hány finom italt szolgáltam fel? Vagy hogy hány őrült buliban volt részem életem során? Nem hiszem. Egy gyerek viszont értelmet ad az életnek, legalábbis ezt mondják az okosok. Illetve azt, hogy egy nő akkor lesz élete során a legboldogabb és akkor teljesedik ki igazán, ha anyává válik. Hátha igazuk van, én egyelőre hiszek nekik. :)

Te mondtad már a gyerekednek, hogy baszd meg? Én igen

És most az összes mintaanyuka nyugodtan megbotránkozhat, sőt, lehet hajigálni rám a köveket is, megszoktam már.

Ilyen kis cuki - legalábbis akkor, amikor nem üvölt éppen

Már több mint egy hónapja az életem része a fenti kis picurka, így hát ideje mérleget készíteni. A mérleg egyik serpenyőjében van egy gyönyörűséges kisbaba, akit az égiek hozzám rendeltek valamiért, és akinek a mosolya mindig könnyeket csal a szemembe. A másik serpenyő viszont tele van dühvel és kétségbeeséssel. Soha nem értettem, hogy lehet valaki depressziós szülés után, hiszen ezek a kisbabák a legjobb esetben úgy kerülnek hozzánk, hogy tervezzük, akarjuk, várjuk őket. Na ugye én nem terveztem, nem akartam, nem vártam őt, ezért sokáig aggódtam is, hogy nem leszek jó anyukája. És azt hiszem, a gyanúm beigazolódni látszik, legalábbis sokszor ezt érzem kimerültségemben és tehetetlenségemben. Megkaptam már, hogy önző vagyok, hogy csak magamra gondolok és hogy ideje felnőni, hallgattam már, hogy felesleges idegeskednem, de sajnos ez nem ilyen egyszerű. Mert egy kisbabával igenis nagyon nehéz, főleg, ha hasfájós, mint az én kisbogaram.

Egy átlagos nap az első hónapból

Lini felkel, és kezdődik a móka. Pelust cserélek, etetek, büfiztetek, altatok. Az esetek 10%-ában. Az esetek 90%-ában Lini sírva kel. Pelust cserélek, etetek, büfiztetek, altatok, de sehogy nem sikerül, mert Lini üvölt, mint a sakál. Fáj a hasa. Jönnek a görcsök egymás után és én tehetetlen vagyok. Nyugtatom, beszélek hozzá, énekelek neki, jobb vállamra teszem, bal vállamra teszem, az ölembe veszem, ringatom, sétálok vele, babakocsiban tologatom, babahintában nyugtatgatom, cumiztatom, tornáztatom. Nem szűnik a sírás.
Tovább nyugtatom, beszélek hozzá, énekelek neki, jobb vállamra teszem, bal vállamra teszem, az ölembe veszem, ringatom, sétálok vele, babakocsiban tologatom, babahintában nyugtatgatom, cumiztatom, tornáztatom. És ez megy órákon keresztül. Volt olyan nap, hogy este 9-től reggel 9-ig ez volt a program, úgy, hogy közben egy percet sem aludt a szentem. Volt, hogy hajnal 4-től délután 2-ig csináltuk ezt. Persze közben én nem eszek, nem iszok, nem megyek vécére, nem mosok fogat, nem fürdök. Volt, hogy már vele együtt sírtam a tehetetlenségtől, volt, hogy a kimerültségtől bizony beszóltam neki: "hagyd már abba, baszd meg!". Nyilván ezt az ember utólag bánja, hiszen ez a kis fél méteres teremtmény nem tehet róla, hogy görcsök kínozzák, de az anyukák sem tehetnek arról, hogy a napi 2x2 óra alvás bizony nem elég nekik. Nálam a rekord az volt, amikor 24 óra alatt mindössze egyet sikerült aludnom, a fennmaradóban a kislányomat ringattam, simogattam még álmában is.

Ez a kisbéka póz nyugtatja meg csak sokszor a fájó pociját

Mondják, hogy a friss anyukák 6 hétig pihenjenek: egyenek, igyanak, aludjanak sokat. Mégis hogyan? Volt, hogy délután kettőkor jutottam el odáig, hogy egyek valamit, persze úgy, hogy az egyik karomban a gyerek pihent, a másikkal próbáltam kiszedni a hűtőből a kaját, megmelegíteni, majd állva fél kézzel bekanalazni. És én még szerencsés vagyok, mert van mit bekanalaznom, hiszen többnyire az anyukám főz nekem. Mit csinál, aki totál egyedül van? Hogy intézi a bevásárlást, a főzést? Dolgoztam már jó pár helyen életemben, de abban biztos vagyok, hogy az anyaságtól keményebb munka nincs a világon. És én még csak egy hónapja csinálom. Nagyon sokszor estem már kétségbe, szegény anyukám már kétszer is meghallgatta, hogy képtelen vagyok erre a feladatra, hogy nem nekem való az anyaság, hogy nem bírom tovább. Kegyetlen érzés, hogy itt van valaki, akit rád bíztak, csak te tudsz neki segíteni, de sehogy sem sikerül. És ehhez a gyötrő érzéshez jön, hogy rohadt fáradt vagy, hogy egy hónapja nem láttál már mást, csak a ház négy falát, hogy az egyetlen kikapcsolódás az, hogy este néha bambulhatsz egy-két órácskát a tévé előtt, hacsak nem dőlsz ki egy másodperc töredéke alatt a kimerültségtől.

Mindenki túlélte

Ez az egy vigasztal. Azt mondják, a hasfájás is elmúlik egyszer, csak türelmesnek kell lenni. Na ebből van nekem kevés, soha nem voltam az a türelmes típus. De szerencsére úgy egy hete már sokkal jobb a helyzet, talán tényleg a javulás útjára léptünk Linivel, bár gyanítom, a cseppek is segítenek, amit a doktornéni ajánlott neki. Ami még erőt ad, az a kisbabás rokonok, barátok támogatása. Ők mind keresztülmentek már ezen, és valamennyire segít, hogy látom, ők is túlélték. Kapok tőlük tippeket rendesen, közöttük van olyan, aki ha dühös, lerakja a gyereket, átmegy a lakás másik helyiségébe és üvölt egy nagyot. Van olyan, aki átadja a babát az anyukájának/párjának és sétál egyet az utcán. Van olyan, aki hozzám hasonló balgaságot csinál: káromkodik egyet, akár a babát is szidja. Vele viccesen megjegyeztük, hogy bizony mi vagyunk az egyetlenek, akik mondhatják a gyereküknek, hogy a kurvaaanyád. Igen, az anyukák nem csak rózsaszín felhőn üldögélő, mindig mosolygós angyalok, hanem bizony néha elszabadulnak az indulataik. De szerintem ez így normális, még ha nem is túl szép dolog. És hogy ezt miért nem mondja el senki? Fogalmam sincs.

Érdekes, de amíg nem volt gyerekem, addig egyik kisbabás barátnőm sem mesélt a negatívumokról, csak azóta osztják meg velem a problémákat és azt, hogy bizony ők sem tökéletesek, amióta én is bekerültem ebbe a különleges, fájdalmakkal és szépségekkel teli klubba, az anyukák klubjába. Remélem, hamarosan eljön az idő, hogy számomra is több szépséggel fog járni az anyaság, és többnek fogom érezni magam, mint egy rabszolga, hiszen ha boldog a mama, boldog a baba is. És én azt akarom, hogy ez az égi tünemény a legboldogabb legyen a világon, hiszen azok után, amin keresztülment, nagyon megérdemli.

Végezetül itt egy pár másodperces kis videó, hogy azok is láthassák a Csodabébit, akik még nem találkoztak vele személyesen (és persze érdekli őket). Ugye milyen kis édes? :)