2015. február 17., kedd

3x5 érvem a szülés mellett

Mint megtudtam, a múltkori bejegyzésemmel már két ismerősöm kedvét is elvettem a szüléstől. Szeretném ezt rendbe hozni, mert egyáltalán nem ez volt a célom, pusztán leírtam azt, amit mások nemigen tesznek meg. Úgyhogy most lássuk, mi az, aminek tuti te is örülni fogsz, ha gyermeked lesz! :) Nyilván mások mást emelnének ki, nekem hirtelen ezek jutottak az eszembe. Csajok, hajrá!

Ezért jó terhesnek lenni (azon kívül, hogy tudod, hamarosan kisbabád lesz)

1. Az ember sugárzó szépséggé változik - legalábbis nekem mindenki ezt mondta. (Most biztos mindenki felszínesnek tart, hogy épp a külsőmmel kezdem a felsorolást, de na, nekem ez is fontos, bocsika.) Nyilván ilyenkor az embert a barátai és rokonai még szebbnek látják, amit viszont én is imádtam, az az, hogy a bőröm és a hajam tényleg sokkal szebb volt, mint egyébként. Persze amúgy sincs kevés hajam, de soha nem volt még olyan dús és ragyogó, mint a terhesség alatt.

Egy fotó a terhességem 5., illetve 9. hónapjából. Rengeteg hajam volt!


2. Az embert mindenhol előre engedik. Nem kell sorban állni a dokinál, sőt, sokszor még a pénztárnál sem. Mindig kinyitja valaki az ajtót előtted, és mindig lesz egy olyan néni az utcán, aki rád mosolyog és megkérdezi, hogy hogy vagy. Kis cukik. :)

3. Vannak vicces szituk. Kedvencem az volt, amikor szembe jött egy idegen srác, rám nézett, mosolygott, köszönt, már-már elkezdett volna flörtölni, de aztán lepillantott a hasamra, és egy "nah, ennek már mindegy" tekintettel lemondóan elfordította a fejét. A terhesség vége pedig azért vicces, mert az ember a nagy hasától már nem fér oda sehová. Egy ágyban megfordulás, egy ablakon kihajolás, egy fogmosás közbeni mosdókagyló fölé hajolás vagy egy cipőfelvétel is akrobatamutatványnak minősül ilyenkor. Legalább nem kell cirkuszba menni, elszórakoztatod ilyenkor saját magad.

4. Bűntudat nélkül lehet enni. Soha nem néztem, mit eszek és mikor, bár szerencsére nagy zabálási rohamok egyszer sem törtek rám. Talán ennek is köszönhető, hogy mindössze 8 kilót híztam a terhesség alatt. Na meg rengeteg mozogtam. Nem sport volt ez, az első hónapokban a kemény munka mozgatott meg, az utolsókban pedig a rengeteg séta. Egy percig sem bírtam megülni a seggemen, még a szülés előtti napon is pörögtem ezerrel, csak a nap végére fáradtam el.

5. Brutális, ahogy ficánkol a hasadban a baba. Néha persze rúgott akkorákat, hogy kiesett a szemem, de egyébként imádtam ezeket a perceket, isteni érzés! Nyilván tudja az ember, hogy van odabent valaki, de amikor mozognak ezek a csöppségek, tudatosítják az emberben, hogy bizony tényleg léteznek és hamarosan készen állnak a nagy találkozásra.

Az az érzés hiányzik a legjobban, ahogy feküdtem, figyeltem a picurka mozgását és próbáltam kitalálni, épp hol a feje, hol a keze, a lába. :)


Ezért jó szülni (azon kívül, hogy tudod, hamarosan tényleg kisbabád lesz)

1. Rájössz, hogy te vagy a világ legnagyobb csodája. A női test igenis a legtökéletesebb alkotás, ami létezik és a szülés bár természetes folyamat, mégis varázslatos dolog az összes fájdalmával együtt.

2. Rájössz, hogy mindent kibírsz. A vajúdás után nincs az a fájdalom, amitől tartanék. Gondolom, aki eljutott a természetes szülés végéig, még inkább így gondolja. Na persze a császármetszés sem volt kutya, és sajnos tényleg 6 hétig tart, mire az ember igazán felépül belőle. De abszolút kibírható, ahogy innentől kezdve már azt hiszem, minden egyéb fájdalom az életben.

3. Rájössz, hogy a kórház vicces hely is tud lenni. Ha túl vagy a szülés okozta sokkon, és műtéti heggel a hasadon képesnek tartod magad a nevetésre, akkor igazán vidám napok várnak rád. A szobatársaimmal rengeteget nevettünk, ami nagyon sokat segített a fájdalmak és a kórházi légkör elviselésében.

Kórházi idill a picurral



4. Rájössz, hogy a te rokonaid és barátaid a legszuperebbek. Ezúton is köszönöm mindenkinek a sok látogatást, a kedves szavakat és nem utolsósorban a folyamatosan érkező finom falatokat, amik egyaránt megszépítették a bent töltött napjaimat.

5. Rájössz, hogy egy új élet vár rád. A változás pedig jó dolog, mert megzavarja az állóvizet. A szülés és az anyává válás kétségkívül a legnagyobb változás, ami egy nő életében megtörténhet. Én kíváncsian várom, belőlem mit fog még kihozni.

Ezért jó, ha már végre ott a kisbabád

1. Van valaki, aki mindig tökéletesnek lát. Nem számít, hogy zsíros a hajad, vagy karikás a szemed, vagy hogy egész nap a kinyúlt pizsamádban vagy, mert nem volt időd átöltözni. Lesz valaki, akinek mindig, minden körülményben te leszel a legeslegszebb és legeslegjobb az egész világon.

2. Van valaki, akit mindig tökéletesnek látsz. Nem számít, hogy hányszor hányja le a felsőd evés után, hogy hányszor fossa le a kezed peluscsere közben vagy hogy ébren tart egész éjszaka, mert épp fáj valamije vagy csak szimplán unatkozik. Lesz valaki, aki bármikor, bármit megtehet veled, soha nem fogsz tudni haragudni rá.

3. Hmm, az az isteni babaillat. Ha van egy kisbabád, bármikor szippanthatsz belőle, sőt, a világ legszebb mosolyában is minden egyes nap gyönyörködhetsz! Megfizetetlen élmény mindkettő. :)

Ilyen elégedett, vidám feje van kajcsi után



4. Új barátságokat kötsz. Az anyává válással egy új közösség tagja is leszel. Még soha nem maradtam egyedül egy problémámmal sem. Amióta ezt a blogot vezetem, számtalan jobbnál jobb tanácsot kapok rokonoktól, barátoktól, de volt iskolatársaktól, kollégáktól és ismerősöktől is, akik már keresztülmentek azon az úton, amit én még csak most taposok. Köszönöm nekik ezúttal is! :)

5. Ha valaminek, akkor a gyereknek van értelme. Fog-e számítani idővel, hogy hány cikket írtam? Vagy hogy hány oldalt szerkesztettem? Netán az, hogy hány finom italt szolgáltam fel? Vagy hogy hány őrült buliban volt részem életem során? Nem hiszem. Egy gyerek viszont értelmet ad az életnek, legalábbis ezt mondják az okosok. Illetve azt, hogy egy nő akkor lesz élete során a legboldogabb és akkor teljesedik ki igazán, ha anyává válik. Hátha igazuk van, én egyelőre hiszek nekik. :)

1 megjegyzés:

  1. Bocs, hogy ismeretlenül is zavarlak. A blogod indítása után pár héttel találtam meg az írásod, és kiváncsivá tett, mi lesz a folytatás.
    Először is gratulálok a babához így utólag is, bár tudom, már a 11. hónapját "tapossa"...
    Én 4 gyermekes apukaként 4-szer, 4 féleképp éltem át a feleségem várandóságát, szülését, illetve az otthonléte szépségeit, depresszióját. Mindegyikben volt öröm, de nehézség is.
    Amiért írok: mi van veletek azóta? Lesz folytatása a blognak?

    Üdvözlettel:

    Gábor

    VálaszTörlés